|
Be kell vallanom a nagy nyilvánosság előtt:
Én rendszeresen doppingolok!
Sok-sok éve rászoktam, és nem tudok leszokni róla.
Már évekkel ezelőtt egyik cégünkben a társam megjegyezte, hogy hogyan csinálom: „Minden reggel olyan jókedvűen és vidáman jössz be. Ez már bosszantó. Szedsz valamit?”
De e levelek kapcsán is volt, aki azt gondolta, hogy túl pozitív a gondolkodásom, és megyek előre, biztosan sientologus vagyok. Isten mentsen ettől.
Pedig csak egy egyszerű dolgot „szedek”. Egy mindenki számára hozzáférhető doppingszert:
Sok önfejlesztő könyvet olvasok!
Ennek olyan a hatása, hogy mások fölpörgetett drogosnak néznek. Pedig nincs semmi negatív mellékhatása. Ellenkezőleg. Immunizál az élet mérgeivel szemben, és mellesleg gazdaggá tesz.
De azért pontosítsunk. Én nem „dizájnerdrogokat” szedek. Vagyis nem olyan könyveket olvasok, mint a Titok című könyv. Sokan ugyanis a könyv után azt gondolják, hogy elég, ha erősen akarom, és fekszek az ágyon, és még erősebben akarom, és akkor magától begördül a Porsche az garázsba. Vagy nem a szientologiára gondolok, ahol minden megold a hagy vezér követése.
Én azt tartom hasznos tudatmódosító könyvnek, aminek a végén megváltozik a gondolkodásom a világról. Nem egyszerűen trükköket és módszereket sorolnak fel, amivel jobb lehetek, hanem olyan gondolatokat ültetnek el, amivel megváltozik a világlátásom.
Én most megosztom féltve őrzött doppingszereimet, hogy Ön is használhassa. Érdekes módon Ausztriában mindig a nyelv okoz hátrány a magyar ügyfeleimnek. Ezen doppingszereknél pedig dupla előnyben vagyunk mi Magyarok. Magyarul megjelentek a világ legjobb könyvei, de németül nem. Így mi előrébb lehetünk tudásban, mint az osztrákok. A Bagolyvárnak, és azon belül is Doubravszky Gyuri barátomnak köszönhetően a legjobb könyvek megjelentek magyarul is.
Mit tartok én jó doppingszernek, vagyis jó könyvnek. Hát azt, ami tudatmódosító hatású. Mint az erős drogok, amik végleges tudatmódosítást hajtanak végre, így az a jó könyv, ami véglegesen módosítja a gondolkodásunkat. Volt, aki azzal vádolt, hogy ez agymosás. Én azt válaszoltam mindenkinek, hogy hála istennek. Végre van valami, amivel azt a sok szemetet ki lehet mosni az agyamból, amit felelőtlen politikusok, a sajtó és mindenki beleszór. Számomra tudatos és saját magam által választott agymosás nem szitok, hanem cél. Erre én büszke vagyok. Persze vigyázni kell. Van olyan barátom, aki a szientologiába bement tanulni, és az agymosás után nem tudott kijönni. Sajnos nem a saját céljaihoz tudta használni a tanultakat, hanem a szervezet kezdte el használni őt. Ezért én mindig a tudást vadászom, és a szervezeteket tudatosan nagy ívben elkerülöm.
És akkor lássuk az én legjobb doppingszereimet:
 |
Ez a könyv egy olyan gyógyszer, amit én havonta beszedek. Itt csalok egy kicsit. Nekem megvan audio formátumban németül, magyarul és angolul is. Így síelés közben, autóvezetés közben, vitorlázás közben, bringázás és modellezés közben hallgatom. De olvasva nyilván a leghatékonyabb. Érdekes, hogy akárhányszor olvasom el, mindig más van benne. Mert mindig arra az aktuális kérdésre ad választ, amilyen probléma éppen foglalkoztat. Olyan, mint a „C” vitamin. Mindig szükség van rá mint alapvitaminra, de nem lehet túladagolni. |
|
 |
Ez a könyv ahhoz kell, hogy el tudjuk dönteni, hol is vagyunk az utunkon, és egyáltalán jó felé haladunk-e. (Előtte érdemes esetleg elolvasni Kiyosaky első könyvét: Gazdag papa, szegény papa.) Az életben egy hatalmas csapda, hogy rendes emberként azt tesszük, mint a többiek, és arra számítunk, hogy a végén nem jutunk olyan sorsa, mint a többi már idősebb ember.
A társadalom abban reménykedik, hogy ha rendesen tanulunk, aztán rendesen dolgozunk, akkor majd a végén lesz egy nyugodt életalkony, ahol méltóságteljesen élvezzük munkánk gyümölcsét. Ehelyett olyan helyzetbe kerülünk, ami megalázó és elviselhetetlen, de akkor már késő ezen változatni.
Ez a könyv leveszi a hályogot a szemünkről, és tisztán látjuk, hogy amit csinálunk, annak semmi értelme. Ez a könyv teljesen megfelel a tudatmódosító kritériumnak. Ha elolvassa valaki, az már nem lesz a régi. Ez a könyv annyira fontos, hogy amikor elolvastam, oda akartam adni minden barátomnak és ismerősömnek. De 25 példányt egyik boltban sem tudtak adni és megrendelni sem voltak hajlandók. Ezért kerestem megy a kiadót, és ennek eredményeképpen szereztem egy értékes barátot Doubravsky György tulajdonos személyében.
Persze Kiyosaki-nak van még 3-4 nélkülözhetetlen könyve, de ez az igazán kötelező olvasmány. Ezt követően vett egy éles pozitív fordulatot az életem. Önnek is ezt kívánok.
|
|
 |
Ezzel a könyvvel vigyázni kell. Ez már erős tudatmódosító. Én csak akkor javaslom, ha már valaki olvasta a Kiyosaki könyveket, és tovább akar lépni. Ebből pontosan megértettem, hogy a pénznek hol a helye az életben, mi a szabadság, és hogy az élet olyan sok szép dolgot kínál, hogy csak a gazdagságot hajtani nem érdemes. Legalább is nem 24 órában, ahogy a vállalkozók többsége teszi.
Ha ellenérzése támad az olvasottakkal, akkor tegye félre pár hónapra. Még nem elég erős a szervezet ehhez. De meg fog érni a dolog. |
|
 |
Ebből megérthetjük, hogy miért nem fejlődik úgy a vállalkozásunk, mint azt megálmodtuk. Miért leszünk örökre vállalkozásunk rabjai, és talán azt is meg fogjuk érteni magyarként, hogy miért lesz az országunk 5-10 év múlva a rosszul fizetett alkalmazottak országa. És akkor rá fogunk jönni, hogy mit is kell tennünk. |
|
 |
Ez a könyv nagyon sokat segített abban, hogy megértsem helyzetünket a világban. Ha valaki csak a magyar sajtót és a magyar politikát figyeli, akkor azt hiszi, itt történik a világ. De kis túlzással egy Afrikai kis falu fejlődése hasonló, mint a mienk. Nem a színvonalra, hanem a saját magához való fejlősére gondolok. Nem törtönki igazából semmi változás. Ha csak ide vetjük tekintetünket, akkor azt hisszük, hogy a világ is így egy helyben áll. Több filmben (Man in Black, természetfilmek) alkalmazzák, hogy egy kis mikrokozmoszból kifelé zoomolnak. Vagyis ha sokat figyeljük azt a kicsi világot, és egyszer csak nagyítjuk a képet, akkor megdöbbenünk.
Ahogy ezt a könyvet olvastam, a következő mozi jelent meg a fejemben. Itt van a kis Magyarország, a mi hazánk. De ha nagyítunk és nagyítunk, akkor látjuk, hogy valójában nem egy ország, ami önállóan küzd a sorsáért, hanem egy kisegér, ami le-fel rohangál egy hajón, ami egy nagy viharos tengeren hánykolódik, és felette a világ igazi urai gerjesztik a vihart. És persze röhögnek a szenvedő hajón és utasain.
A könyvből kiderül, hogy az én hasonlatomban a világ urai Kína és Oroszország, a hánykolódó hajó pedig Európa, és azon egy kisegér rohangál, ez Magyarország. És bárhova szaladgál, jobbra vagy balra, előre vagy hátra, le vagy fel, maga a hajó elsüllyed, és vele a kisegér is. Akármit csinál, se magát, sem a hajót nem tudja megmenteni. És amikor látja, hogy süllyed a hajó, akkor ugyan kiugorhat belőle, de az is biztos halált jelenti.
Ez a kép szomorú, de jobb, ha Ön tudja, hogy mi van a világgal, akkor jobban tud hatni a saját életére is.
A könyv részletesen megvizsgálja az okokat, ami miatt az elmúlt 500 évben a világ vezető ura és irányítója Európa volt, és hogy 2000-től ezt miért és hogyan veszíti el, hogyan veszíti el a jelentőségét a világban. És kik lesznek az elkövetkező évszázadok világurai.
|
|
Egyenlőre ennyit. Nem akarom, hogy túladagoljon, és bekómáljon a sok tudatmódosító doppingszertől. Viszont ha elolvassa ezeket, akkor egyre jobban fogja érteni, amit írok, és elkerülhetetlenül sikeres lesz.
Kiváló tisztelettel, Parajdi István
Ráadás: Ha jól emlékszem Zig Zigler írta (nem biztos), hogy két dolog határozza meg azt, hogy 5 év múlva hova jutunk el, és mit érünk el:
„Az hogy öt év múlva hol leszel, azt két dolog határozza meg: Milyen barátokkal veszed körül magad, és milyen könyveket olvasol.”
|
